Józsa szomszédságában (hajdúböszörményi földön) 1845-ben országos viszonylatban is egyedülálló oktatási intézmény kezdte meg a mûködését: a Zeleméri Árvanevelõ és Gyámintézet, Magyarország elsõ árvaháza. Az intézményt "két haladó szellemû, nagyszerû pedagógiai érzékkel rendelkezõ ember, Karap Sándor és Diószeghy Sámuel" hozta létre, de Gönczy Pál reformer pedagógus vezette, aki korábban Svájcban tanulmányozta a szegényes árvanevelõ intézetek munkáját.
A zeleméri intézetben 12 éves koruktól 22 éves korukig élhettek és tanulhattak a fiatalok (fiúk). A következõ tárgyakat tanulták: olvasás, írás, számtan, keresztény vallás és erkölcstudomány, természeti és gazdasági ismeretek, növénytan, földleírás, magyar történelem, nyelvtan és helyesírás, fogalmazás, a csillagászat alapjai, ének és testnevelés. Az intézet gazdasági-nevelési programjában fontos szerepe volt a földmûvelésnek, de tanították a szabó, cipész, asztalos és esztergályos mesterséget is. Gönczy Pál kora legélenjáróbb pedagógusaihoz hasonlóan a tanítványaival emberközelségben élt. Legfontosabb elve a gyermekek szeretete és a felnõtti példamutatás volt. "Tudta, hogy a gyermekekre a biztatás, a lelkesítés, a dicséret hat a legjobban, s élt is ezekkel az eszközökkel" - írja Gönczy Pálról D. Tóth László, a zeleméri intézet történetének jeles kutatója. A zeleméri otthon csak négy évig mûködhetett, "az 1848-49-es szabadságharc után nem folytathatta munkáját. Az osztrákok által behívott cári csapatok az otthont feldúlták, a növendékek pedig elszéledtek."
1849-ben - alighogy végleg bezárultak a hajdúböszörmény-zeleméri gyámintézet kapui - a szomszédos Alsójózsa kerttanácsa a szülõk kezdeményezésére meghívott egy fiatal, lelkes hajdúböszörményi tanítót, hogy a gyermekeket tanítsa betûvetésre, olvasásra, számolásra, az erkölcstan és hittan alapjaira. Bíró János, a debreceni Református Kollégium volt növendéke a meghívást elfogadta, s 1849 õszén, amikor az osztrákok Aradon kivégezték a levert szabadságharc tábornokait, õ egy rozzant pajtaszerû épületben tanítani kezdett, lerakta egy új iskola alapjait. Néhány évvel késõbb a felsõjózsaiak is tanítót kértek és kaptak, így ott is elkezdõdött az iskolai oktatás.
A józsai elsõ "iskolák" talán csak annyiban hasonlítottak a maiakhoz, hogy bennük is gyermekek tanultak és tanító tanított. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, mekkora volt akkor a szegénység, a nélkülözés, a nyomor! Az "iskolaépületeket" ócska hodályokból, pajtákból alakították ki, ahová befújt a szél, beesett az esõ, a hó. Ha nagyon hideg volt, elmaradt a tanítás. Az elsõ iskolákról nagyon keveset tudunk, csak következtetni tudunk rájuk. 1860-tól már hivatalos egyházi iskolák mûködtek mindkét településrészen, "berendezett" épületekben, ahol 80-100 gyermek (hat osztály!) szorongott egyetlen tanteremben, egy tanító tanította egyszerre mind a hat évfolyamot. Az apró ablakok miatt állandóan sötét volt, télen a rossz vaskályhából szivárgott a füst, a legtöbb gyermeknek nem jutott ülõhely: téglákra deszkalapokat tettek, azon kuporogtak, vagy a falnak támaszkodtak, úgy tanultak. Ha leesett a hó, sokan otthon maradtak, mert nem volt sem meleg ruhájuk, sem lábbelijük. Az egészségügyi vizsgálat során még e század közepén is sokukat így jellemezték: "rosszul táplált, gyengén fejlett." A rengeteg beszéd és a tantermek elhasznált levegõje miatt sok tanító tüdõbajban halt meg.
Az1927-ben épült színpados iskola udvara 1995 õszén.
Az elsõ magyar iskolát Géza fejedelem (Szent István király édesapja) alapította 996-ban a Gyõr melletti Szent Márton-hegyén (a mai Pannonhalmán). Ez az iskola természetesen egyházi jellegû, kolostori iskola volt, a középkor folyamán az iskolát és az egyházat nem lehetett elválasztani egymástól. Az iskolákat az egyházak tartották fenn, többségükben latin nyelven beszélõ papokat képeztek.
Az egyháznak nem csak iskolákat kellett építenie, hanem templomokat is, ahol az újszülötteket megkeresztelték, a fiatalokat összeházasították, a halottakat elbúcsúztatták, az élõknek pedig ünnep- és vasárnapokon istentiszteletet tartottak. Józsán ma három templom van: két református és egy római katolikus. (Az izraelita imaházat a második világháború után bezárták, mivel Józsa zsidó lakosainak többségét a háború folyamán kivégezték.) A három templom nagyjából egy idõben épült - a 19. és 20. század fordulóján. A legrégibb a katolikus templom, építésének ideje 1892. Ezt a felsõjózsai református templom követte, melyet 1895 decemberében szenteltek fel. Az alsójózsai templom építését már 1900-ban befejezték, a felavatási ünnepségre azonban csak 1902 õszén került sor.
Az alsójózsai harangok fogadása Hajdúszentgyörgyön (1925)
Kitekintés:
1890-ben a debreceni Református Fõiskola könyvtárában nyilvános olvasótermet adtak át az olvasóknak. A város közgyûlése megszavazta a reáliskola államosítását. Megalakult a Csokonai Kör.
1892-ben megkezdõdött a debreceni királyi gazdasági tanintézet monostor-pallagi elemi iskolájában a tanítás. Debrecen városa 200.000 Ft-os alapítványt tett egyetem létesítésére.
1895-ben a Nagytemplom mögötti Emlékkertben ünnepélyesen felavatták a "Gályarabok emléke" elnevezésû emlékmûvet. A honfoglalás 1000, évfordulója alkalmából 1896. május 10-én hálaadó istentisztelet volt a Nagytemplomban.
1899-ben Debrecenben megjelent Ady Endre verseskötete. 1901-ben Löfkovits Artúr ékszerész felajánlotta 15.000 korona értékû gyûjteményét a létesítendõ városi múzeum számára. Az év folyamán megjelent a "Debreceni Képes Kalendárium" címû kiadvány.
1904 januárjában Debrecenbe érkezett Blaha Lujza, a "nemzet csalogánya". A pályaudvaron hatalmas közönség fogadta. Áprilisban a rendõrség szétverte a városháza elõtt összegyûlt sztrájkólókat.
1905-ben ünnepélyesen megnyitották Debrecen város múzeumát, amely a Csokonai Kör társaságában beköltözött a Hatvan utcai Csokonai-házba. Júniusban a Simonyi úton (23 kocsi felvonulásával) megrendezték az elsõ debreceni virágkarnevált. 1906-ban a szénapiacon megnyílt a városi villamos színház (mozi).
1908-ban a Csokonai Kör felolvasóülésén hatalmas közönség jelenlétében került sor Ady Endre fellépésére. A költõt öt versének elmondása után a jelenlévõk percekig ünnepelték. Ez év végén a városban kigyulladtak az elsõ villamos lámpák.
1911-ben megindul a villamosk özlekedés. Október 26-án több mint 500 ember utazott Budapestre, hogy nyomatékkal kérje az országgyûléstõl: létesüljön Debrecenben egyetem.
1913 februárjában felavatták Hajdú vármegye új székházát (megyeház).
1914. június 13-án ünnepélyesen felavatták a református fõgimnáziumot (ma Tanítóképzõ).
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)