A szõlõskertekben megtermelt bor egy részét ebben a három csárdában értékesítették, így a bérlõk és a földesurak jelentõs jövedelemre tettek szert. Milyen k ötelezettségeik voltak a szõlõtelepítõknek? A szõlõ beálltáig, azaz hat évig nem kellett bordézsmát (a bor tized részét) átadniuk a földesúrnak. Az elsõ öt évben azonban minden nyilas után évenként négy garas adót kellett fizetniük. A hatodik esztendõ adómentes volt. A hetedik évtõl érvénybe lépett a bordézsma, ("tizedik része a mustnak"), minden más kötelezettség alól mentesek maradtak.
A szõlõ az 1810-es években válójában már a kisbérlõk (telepítõk) tulajdona volt: örökölték és el is adhatták a kertjüket. A beleegyezésük nélkül sem a földesúrnak, sem az utódainak nem volt joguk visszaváltani a "szõlõ örökséget". Ha azonban a kertes gazda elhanyagolta a szõlõjét, vagy szõlõ helyett más növényt akart termeszteni, a földesúrnak "szabad akaratjában állt", vagyis joga volt a kertes gazdától elvenni a földet és másnak adni.
Honnan kapt ák a nevüket a józsa-szentgyörgyi csárdák?
A szájhagyomány szerint a Rózsás a cégérére festett rózsáról kapta a nevét. A névadásban valószínûleg szerepet játszott a 'rózsa' és a földbirtokos 'Jósa' család nevének hasonló hangzása. A csárda mai bejárata feletti táblán az anno 1723-as felirat az alapításra, építésre utal.) A Csillagost szintén a cégérérõl nevezték el, egyébként Vay csapszéknek hívták. A Lebuj csárda (másik nevén Szentgyörgyi csapszék) nevének eredetét a nóta örökítette meg. Azért Lebuj, mert "alacsony a mestergerendája", le kell benne hajolni. A Lebuj csárda 1761-ben már állt.
Debrecen város vezetõi sokáig ellenezték a bérlõk letelepedését Józsa-Szentgyörgyön, szerették volna megakadályozni egy új település kialakulását, hiszen az mindenképpen rontotta a város bormérési jövedelmét. Ennek ellenére a józsa-szentgyörgyiek 1813-ban már arra is engedélyt kaptak, hogy a borukat Debrecenbe vigyék és ott árusítsák.
Helyesírás
Régi, rossz hagyománya van Jozsán az utca és az út szavak összekeverésének. Az utak erdõkön, mezõkön vezetnek át egyik településrõl a másikra, az utcák belterületen vannak, két oldalukon házak állnak. Józsán mindössze egy út van, a Szentgyörgyfalvi út, a 35-ös országút józsai szakasza, a többi mind utca. Pl. Sillye Gábor utca, rövidítve: Sillye G. u. (nem Sillye G. út!), Józsakert utca, rövidítve: Józsakert u. Az ott épült iskola neve: Józsakert Utcai (nem uti!) Általános Iskola. (Ma már Loránttfy Zsuzsanna Általános Iskola a neve.) A magyar nyelvben nincs 'uti' szó, az utcának nincs 'ut' rövidítése!
Kitekintés
1714-ben XII. K ároly svéd király Bender városból hazafelé utazva néhány napot vendégként Diószegi Sámuel fõbíró Német (ma Széchenyi) utcai házában töltött (a mai Régi Posta étterem). 1715-ben az országgyûlés befogadta Debrecent a királyi városok sorába. 1721-ben lerakták a Szent Anna-templom alapjait, az építkezés 24 évig tartott. 1773-ban sz ületett Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa. 1795-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület közgyûlése kimondta, hogy az iskolákban minden tantárgyat magyarul kell tanítani. Ugyanebben az évben Bécsben megjelent a "Debreceni Gramatika".
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)