A 18. sz ázad első felében a mai Józsa területe teljesen lakatlan volt, még tanyaszerű szállásokat sem emeltek rajta. Szentgyörgy-pusztát és a Tócó keleti partján elterülő erdőséget Debrecen és Hajdúböszörmény polgárai bérelték. A földet csak állatok legeltetésére használták, nem művelték. A debreceniek már 1578-ban bérbe vettek néhány teleknyi földterületet a Várdayaktól, majd a Várday család kihalása után az utánuk öröklő Nyáry, Jósa, illetve Melith és Esterházy családoktól szerezték meg rövidebb-hosszabb időre a zálogos részeket.
Az 1700-as évek elején Szentgyörgy déli negyede Jósa István szabolcsi nemes ember birtoka volt. Ezt a birtokrészt előbb "szentgyörgyi Jósa-rész"-nek, majd Józsa-Szentgyörgynek, végül egyszerűen csak Józsának nevezték, így szorította ki a használatból a Józsa név a több mint félezer éves Szentgyörgy elnevezést. A Jósa-részt Debrecen bérelte, évente 500 magyar forintot fizetett érte Jósa Istvánnak. Az idő tájt ezen a területen sokkal több volt az erdő, mint napjainkban. Ahol ma a Kiserdő, Erdőhát, Monostorerdő, Szilas, Zsindely és Aranykapu utcák vannak, háromszáz évvel ezelőtt még tölgyerdők álltak. A Jósa-résznél háromszor nagyobb Esterházy-részt a hajdúböszörményiek vették zálogba. 1703-ban azonban annyira szűkében voltak a pénznek, hogy kénytelenek voltak maguk is zálogba (illetve alzálogba) adni Esterházy-Szentgyörgyöt: Debrecen évente 2016 forintot fizetett érte. A város húsz éven át csak legelőként hasznosította a szentgyörgyi földet, 1723-ban azonban kiosztotta hat utca polgárai között szántásra-vetésre. A következő debreceni utcák lakosai kaptak szántóföldet Szentgyörgyön: Péterfia, Varga, Cegléd (ma Kossuth), Csapó, Hatvan és Mester utca. A kiosztott földek a mai Gönczy Pál utca és a zeleméri határárok között terültek el, tehát azon a környéken, ahol most a felsőjózsai iskola áll. A 2-3 nyilas nagyságú telkeken a debreceniek ideiglenes szállásokat (pajtákat, karámokat, ólakat) építettek, Hajdúböszörmény azonban 1742-ben visszakövetelte magának Szentgyörgy-pusztát, s az ott emelt építményeket a debrecenieknek le kellett bontaniuk. Érdekességként elmondható, hogy egy nyilas telek szélessége kb. 17 lépés. Józsán a telkek általában egy nyilas területűek ma is.
Jósa István egyik leányát, Borbálát egy Erős István nevű nemes úr vette feleségül. Az ő leányuk volt Erős Katalin (Némethy Antalné), akinek a rnai Józsa település lényegében a megszületését köszönheti. Némethy Antalné 1769-ben a Jósa-féle birtokrészt Debrecentől visszaváltotta és kiosztotta kisbérlők között, akik szerződésben vállalták, hogy az egész területet beültetik szőlővel.
A Józsáról szóló régi írásokban többször felbukkan az a téves állítás, hogy a "Józsa-Szentgyörgyi Szőlős Kertekben" valamiféle jöttment, kóbor népséget, "a polgári társaságon kívül álló egyéneket", illetve "Jósa-jobbágyokat" telepítettek le. A tulajdonosok és a kisbérlők között megkötött szerződés ennek az ellenkezőjét bizonyítja: "Mi, alább is megírtak, Nemes Szabolts Vármegyében Ujj Fehértón lakók: Tekintetes Nemes Németi Antal úr és annak hites társa Erős Katalin bizonyítjuk, hogy Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyében Jósa Szent György nevű örökös pusztánkon engedtünk bizonyos lent megnevezett, Nemes Debreczen városában lakos betsületes embereknek bizonyos számból álló nyilas szőlőknek való földeket..." Jó. tudni, hogy a szerződés szövegét a 18. századi, még kialakulatlan magyar helyesírás "szabályai" szerint írták, mely szabályokat csak idézés során kell követni. A szerz ődés szövege - másolatban - ránk maradt, az első telepesek (kisbérlők) névsora azonban nem került elő. Ismerünk viszont három józsai kéziratos (kézzel rajzolt) térképet, egyet 1783-ból, kettőt pedig 1794-ből, amelyek alapján ma már biztosan állíthatjuk, hogy 1769-et követően nem az egész Jósa-részt telepítették be szőlővel, hanem csak az alsójózsai Vénkertet és a Kiskertet (Jósakertet). A két szőlőskert között vezető Tokaji út neve még a közelmúltban is Két kert köz volt. Ez a három földrajzi név szintén a beszélő helynevek közé tartozik. A Vénkertet azért nevezték "vén"-nek, mert ez volt a legelső kertség (a mai Óiskola, Templom és Nagyszentgyörgy utca telkei), a Kiskert azért "kicsi", mert területileg a Vénkertnél jóval kisebb. (Később lett Unokakert is!) S a két legrégibb kert között vezető út neve lett Két kert köz. Előbb az út volt meg, a kertségek az utak mentén alakultak ki. A térképek szerint a Tuskóskert (a Monostorerdő utca környéke) egy része is a Vénkerthez tartozott, az Alsójózsai utca még nem volt meg.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)