Cikksorozatunk alapképe nem másról szól, mint a mosolyról, a vidámságról. Ez lenne az alapállapotunk, folyamatosan vidámnak és mosolygósnak kell(ene) lennünk. Ha nem így cselekszünk, ha nem vagyunk vidámak, akkor rossz mintát követünk, rosszul élünk, rosszul gondolkodunk. A legõszintébb mosolya a gyermekeknek, a csecsemõknek van. Akik feltétel és elõítélet nélkül mosolyognak, õszintén, és mindenkinek. A mosolygást akkor is érdemes gyakorolni, ha nem belülrõl jön, ha nincs kedvünk hozzá, mert még a „kikényszerített” mosolytól is elõbb utóbb jobban érezzük magunkat, ha másképp nem, hát azért, mert visszamosolyognak ránk. Érdemes tehát akkor is mosolyogni, ha egyedül vagyunk, dolgozunk, sportolunk, vagy csak gondolkudunk. Úgyhogy mosolyogjon mindenki minél többet a héten. Három mosollyal kapcsolatos idézettel indítjuk útjára cikksorozatunk elsõ részét:
Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erõ rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az gyõzhet is. /Marcus Aurelius/
Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is. /Ara Rauch/
Ha csak egy mosoly van benned, azoknak add, akiket szeretsz. /Maya Angelou/