(A "Mester": Lévai Kiss Enikõ)
H.Cs. és V. K.: Mikortól érdemes elkezdeni táncot tanulni, hány éves kortól?
L. K. E.: A zene, a mozgás szeretete már a pici gyerekekben benne van, ilyen értelemben már óvodás kortól lehet tudatosan is tánccal foglalkozni. Ezek a foglalkozások még csak elõkészítõ jellegûek lehetnek, nem lehet elvárni, hogy a kicsik egy koreográfiát segítség nélkül végigtáncoljanak.
H.Cs. és V. K.: Fontos-e a tehetség, ha jó táncosokká akarunk válni?
L. K. E.: Nem árt, ha valakinek jó adottságai vannak: testalkat, ruganyosság, muzikalitás, ritmusérzék. Viszont belefektetett munka nélkül ezek feledésbe is merülhetnek. A mi csoportunkban is van táncos, akinek például a lábnyújtások nem okoztak gondot, ugyanakkor másnak, rengeteg energiájába került a tágasság kialakítása. Jó táncossá azért válhattak mindketten, mert a próbákat rendszeresen, fegyelmezetten, sok-sok gyakorlással végigcsinálták.
H.Cs. és V. K.: Fontos-e, hogy a táncosok versenyeken is részt vegyenek?
L. K. E.: Igen, több okból is, évközben a táncosok elõtt lebeg egy cél, és ez motiválja a csapatot. Másrészt fontos, hogy szakemberek elõtt is megmérettessük magunkat, hogy más táncosokkal is találkozzunk. Ráadásul a versenyeken van egy sajátos atmoszféra, mely rengeteg energiával, élménnyel tölt fel mindenkit.
H.Cs. és V. K.: Mi a legfontosabb egy koreográfiában?
L. K. E.: Szerintem ez pedagógusonként, koreográfusonként változó. Alapvetõ "igazságokat" persze be kell tartani: A zene és a téma egysége, a táncosok életkorának figyelembe vétele, a tánc felépítettsége, térformák, stb. Ezen túl nekem mindig nagyon fontos a tánc tisztasága, átláthatósága. Ez alatt szép lábakat, karokat, törzseket, pontos ritmust értek.
H.Cs. és V. K.: Mi az, amit a versenyeken, a konzultációkon kiemelnek a csoport tudásából?
L. K. E.: Éppen az elõbb említett dolgokat, azt, hogy képzettek a táncosok. Ez óriási büszkeséggel tölt el.
H.Cs. és V. K.: Mi okoz nehézséget egy-egy betanulásnál a tánccsoportnak?
L. K. E.: Az én meglátásom szerint az elõadásmód. Nem csak a testet, hanem a lelket is merni kell kinyitni a színpadon. Ez óriási pluszt tud adni a tánchoz, ezért a táncokról sokat szoktunk beszélgetni.
H.Cs. és V. K.: Ki a kedvenc koreográfus mestere?
L. K. E.: Tanulóként nagyon szerettem E. Kovács Éva néni mozdulatmûvészet óráit. A mai napig élek belõle. Nézõként imádom Román Sándor, és Juronics Tamás munkáit.
Köszönjük a riportot, további sikeres munkát kívánunk!
