Mint egy hullámokon ringatódzó hosszú csónak vagy hajó, olyannak tûnik fel elõttünk Józsa térképe. A település 8-9 kilométer hosszúságban helyezkedik el a 35-ös számú országútra merõlegesen, az út két oldalán. A lakott terület szélessége azonban mindössze 1 kilóméter. A Tócó patak völgye és az országút két (nagyjából egyenlõ) részre osztja a települést: a keleti rész neve Alsójózsa, a nyugatié pedig Felsõjózsa. A helybeliek egyszerûen csak Alsónak és Felsõnek nevezik e településrészeket.
Ahol most Debrecen, Hajdúböszörmény és Józsa található, ott sok millió évvel ezelõtt hatalmas tenger vize hullámzott. Az egész magyar Alföld helyén tenger volt akkor. A hegyekbõl lezúduló patakok, folyók azonban a sok kõvel, kaviccsal, homokkal és iszappal lassan feltöltötték a Kárpát-medencét, és évmilliók alatt kialakultak a mai földrajzi viszonyok. A nagy természeti változások több tízezer évvel ezelõtt, az utolsó jégkorszak idején értek véget, amikor kialakult a Tócó völgye. Az északi szelek több száz méter széles völgyhajlatot vájtak a folyók által összehordott löszhordalékba, s a mederben megjelent a magasabb partokból kiszivárgó talajvíz. A Tócónak tehát nincs igazi forrása. Van viszont több forrásága, pl. a zeleméri Mély-ér, Bodzás-völgy, a szentgyörgyi Józsa-ér, Szil-völgy, a macsi Remete-fok, a monostori Csukás-ér stb. Ezek többnyire már kiszáradt patakmedrek, régen azonban felszínt formáló vízfolyások voltak.
A jégkorszak idején az Alföld északi részét gyér növénytakaró borította, ezért a Tisza, Bodrog, Latorca és Szamos felõl sok homokot, löszt délre sodort a szél. A durva szemcséjû futóhomok Debrecen vidékétõl északkeletre és keletre rakódott le, ekkor alakult ki a dimbes-dombos Nyírség. A finomabb, apróbb szemcséjû lösz a Nyírségtõl délnyugatra és nyugatra sodródott, belõle lett a termékeny talajú Hajdúhát. Alsójózsa a Dél-Nyírséghez, Felsõjózsa a Hajdúháthoz tartozik, Józsa település tehát két tájegység találkozásánál alakult ki.
A jégkorszak elmúltával, amikor az éghajlat melegebbé vált, dél felõl a növényzet fokozatosan birtokba vette a kopár területet. A nyírségi futóhomokon óriási tölgyerdõk alakultak ki, de volt sok kõrisfa, szilfa és a nedves talajú szélbarázdákban (aljakban) nyírfa is. A Nyírség errõl a fáról kapta a nevét. A Hajdúhát füves löszpuszta lett, melyet itt-ott kisebb ligetek tarkítottak.
Józsa felszíne egy nyitott könyvhöz hasonló. Középen van a Tócó-völgy, nyugatra a Hajdúhát, keletre pedig a Nyírség. Az egész vidék délfelé lejt, az összes csapadékvíz délfelé folyik el. Településünket árvíz veszélye soha nem fenyegette.
Monda és valóság
Sok-sok évszázaddal, de még három-négy emberöltõvel ezelõtt is a Tócó még megújuló áradásaival gyakran veszélyeztette Debrecen szélsõ utcáit, házait. Fõképp tavaszi hóolvadás vagy nyári felhõszakadás után lépett ki medrébõl a Folyó. Ilyenkor elárasztotta zavaros vizével azt a széles lapályt, amelyet Tócó-völgynek nevezünk. Napokba telt, míg az ár levonult, s nem egy tócóskerti vályogház és pajta összedõlt ilyenkor, de elsodorta a víz a fahidat, a közeli faraktárakból a deszkákat, gerendákat is.
Idõs józsaiak mesélik, hogy századunk elején a józsai Tócó-völgyet is többször elárasztotta a víz. A Debrecenbõl vonattal hazatérõ felsõjózsaiaknak a vasúti sínen vissza kellett menniük Nyulasig és az országúton kellett hazatérniük, mert olyan ár zúdult le a Tócón Zelemér felõl, hogy a híd korlátja sem látszott ki a víz alól.
"A monda szerint - írja Zoltai Lajos, Debrecen történetének neves kutatója - a Tócó olyan bõvizû forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos oldalszalonnákkal) tömték be a forrását, hogy árvízként el ne öntse városunkat."
Debrecen város önkormányzata - éppen a józsaiak kezdeményezésére - a Tócó-völgy józsai és macsi szakaszát 1992-ben védett természeti területté nyilvánította. Azért, hogy a "Tócó-völgy õrizze meg sajátos tájképi jellegét, védje a Hajdúság és Nyírség határán kialakult igen változatos növény- és állatvilágot, biztosítsa az emberek felüdülését, lehetõséget adva a lakosság részére a természeti értékek megismerésére..." 1996 januárjában a hajdúböszörményi önkormányzat is védetté nyilvánította a Tócó zeleméri szakaszát.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)