Az alsójózsai és nagyszentgyörgyi partszakaszon a Tócó és a nagyrészt már kiszáradt Józsa-ér nyugati ága több száz méter széles és mintegy másfél kilométer hosszú földhátat fog közre, amelynek két kiemelkedõ pontja van: a Csonkatorony utca déli felében és a MÁV-mûhelytelepen elterülõ névtelen lapos halom, illetve a déli felében, a Hegy utcán az Unoka-part (126 méter). Kisebb-nagyobb megszakításokkal évezredek óta lakott hely mindkettõ.
A Józsa-ér két ága közötti Ér-hát déli részén, az Úri-halmon (130 m) szintén több õsi telephely volt. Itt feküdt az Árpád-kori Józsa-prédium, majd Mihálylaka. 1770 körül itt alakították ki a Józsakertet (Kiskertet). A terület északi végén, a Hartstein kastélytól északra a szentgyörgyi Homok-halom áll.
Az alsójózsai Vénkert (a Nagyszentgyörgy és Óiskola utca között), a Tuskóskert (az Erdõhát és a Homokhát utcák között) és a Csúcs (a Szõlõhegy és Csúcs utca között) évszázadokkal ezelõtt még tölgyerdõ borította vidék volt. Észak-déli irányú homokhátak és nedvesebb talajú szélbarázdák tagolják kisebb részekre. A partos részek talaja sárga futóhomok, a szélbarázdáké barna erdei homok vagy fekete föld. A homokdombok közül kiemelkedik az erdei Nagy-part (145 m), a Szõlõ-hegy, az Erdõ-hát és a Csúcsban a Dinnyés-halom, a völgyek közül pedig a Medvés-alj és a rókalyukakkal telefurkált Ördög-árok.
Nyelvi érdekességek
A régi józsaiak nemigen használták a völgy szót, helyette azt mondták: alj. A nagyobb dombokat, mint az alföldi ember általában, hegynek nevezték, a kisebbet meg partnak. Józsán tehát nem csak az árkoknak, vízfolyásoknak van partja, hanem az utcáknak is lehet partos részük, ott, ahol emelkednek. Településünkön régóta a legismertebb emelkedésnek a Klastrom-part számít, a Bocskai István utcának a Tócó-hídtól a Szentgyörgyfalvi útig terjedõ szakasza. A Tócó-völgy régi neve Lapos, magát a Tócót pedig egyszerûen Folyónak nevezik.
Helyes írás
Jó tudni, hogy az Alsójózsa és Felsõjózsa szavakat egybe kell írni. Kötõjelet (elválasztójelet) csak sor végén használunk és akkor, ha felsorolásban az elsõ névbõl a "Józsa" elemet elhagyjuk: "A mi lakóhelyünk két településrészbõl áll. Ezek neve: Alsó- és Felsõjózsa."
Vigyázni kell, hogy a hegy, halom, part, hát, ér, völgy és erdõ szavakat kötõjellel kössük az elsõ szóhoz, ha azok a földrajzi névnek állandó elemei: Templom-hegy (de Templom utca!), Csegei-halom, Klastrom-part, Bondor-hát (de Bondorhát utca, mert a Bondorhát név egy felsõjózsai településrésznek volt a neve, mint az alsójózsai Csúcs), Mély-ér, Józsa-ér, Tócó-völgy, Szentgyörgyi-erdõ, Monostori-erdõ. (Az országszerte ismert debreceni Nagyerdõ nevét kivételesen egybe kell írni, de a hasonló nevû hadházi erdõrész neve Nagy-erdõ.) A településrészek neveit mindig egybe kell írni: Elekrész, Eördöghrész, Rózsarész, Vénkert, Rákóczikert, Hartsteinkert, Tóthtelep, Hadházytelep stb.
A szentgyörgyi templomdomb (Klastrom-part)
Fekvése: Alsójózsa északnyugati sarkában, a 35-ös országút keleti oldalán, ahol a két Józsát összekötõ Bocskai István utcával szögletet alkot, a Tócó vagy Macsi folyás jobb partján. Debrecen központjától észak-északnyugatra 8,5 kilométerre.
Tulajdonképen természetes folyóparti dombhát, a téglatörmelékes hely némi kiemelkedésével. Zoltai Lajos és Sõregi János muzeológusok 1927 tavaszán keresték fel a lelõhelyet. A föld tulajdonosa, Hartstein Nándor akkortájt 2000 db téglát szedett ki és épített be a Tócó túlsó partján fekvõ majorjában, Nagyszentgyörgyön. Itt állt a középkori Szent György-templom, melyet a 16-17. században a tatárok és a törökök pusztítottak el. Hartstein sem a hatóságnak, sem a múzeumnak nem adott értesítést. A felszínen ép tégla nem maradt. Zoltai szerint az 1300-as évek elején már említett Szentgyörgyfalva temploma állhatott azon a helyen. A falu nevét ma is több földrajzi név õrzi.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)