A mai állapotában ennyi maradt meg a templomból
Valószínû, hogy az Árpád-kori településnek nem ez volt az elsõ egyháza, hanem a ma is látható romtól délnyugatra fekvõ rotunda (kerek kõtemplom), melynek maradványait a klastrom-parti "területrendezés" során az 1970-es években teljesen megsemmisítették.
A Szent György-templomot - a középkori egyházakhoz hasonlóan - keletelték: hosszanti tengelye kelet-nyugati irányú volt. Falai átlagosan 1 méter vastagságúak voltak, az alapfalakat fél méternél vastagabb döngölt agyagalapozásra rakták. A téglákat helyben vetették és égették ki, a téglaégetõ a templom északi fala közelében épült. A templom - szerkezetét tekintve - az egyszerûbb falusi templomok közé tartozott. Csak hajója és szentélye volt, sem tornyot, sem sekrestyét nem építettek hozzá. A bejárata nyugat felé (a Böszörményi országút felé) nyílt. Déli ajtaja nemigen volt: a templom melletti temetõ sírjai közvetlenül a déli fal mentén húzódtak. A hajó belsõ hossza kb. 11 méter, a szentély belsõ hosszúsága 6 méter volt. (A templom külsõ hossza megközelítõleg 20 méter, a hajó külsõ szélessége kb. 8 méter, a szentélyé pedig 6,5 méter volt.) A hajó négy és a szentély két sarkán pillérekkel (támfalakkal) erõsítették meg a templom falait. A szentély keleti fala egyenes záródású volt (nem félköríves, nem patkóalakú, nem is többszögû, mint a zeleméri templomé).
A Szent György-templom alaprajza
Jó tudni, hogy Péter király (1038-41 és 1044-46) uralkodása idején Németföldrõl sok lovag, királyi testõr érkezett Magyarországra. Közöttük volt a Gut és Keled nevû testvérpár, akiknek a király az ország több részén, pl. Debrecen vidékén is nagy földbirtokokat adományozott. A Gutkeled nembõl 30 nemes család származott, pl. a Báthoriak, Várdayak és Zeleméryek. Rokonuk volt a már említett Kozma és talán Szemere is.
Helyesírás
A középkorban vidékünk védõszentje Szent György volt. Vigyázz a név írására! Két szóba kell írni minden szent nevét, nagy kezdõbetû áll mindkét névelem elején: Szent György, Szent Mihály, Szent István, Szent László stb. A szentek nevébõl képzett településneveket azonban egybeírjuk: Szentgyörgy, Szentmihály, stb. Melléknévi alakban ezeket a szavakat kis kezdõbetûvel írjuk: szentgyörgyi emberek, szentgyörgyi házak. (De Szentgyörgyi-erdõ, Szent György-templom, mert ezek földrajzi nevek.)
Kitekintés
A Józsa prédiuma (latinul: praedium lousae, 1234) elnevezésben a Józsa szó személynévi eredetû, bizonyára a József vagy a Johannes (János) név változata. Józsa valószínûleg a birtok elsõ tulajdonosa volt.
Debrecen (Debrezun, olvasd: Debreszün) neve 1235-ben fordul elõ elsõ alkalommal írott forrásban. A város elnevezése feltehetõen török-kabar eredetû óvónév: Tebreszün, Debreszin 'éljen, mozogjon'. A Debrecennel szomszédos Balmaz(újváros) neve is török-kun eredetû: Bolmaz, Balmaz 'nem levõ, aki nincs'. Az Árpád-korban évszázadokon át babonás szokás volt védõ-, óvóneveket adni a gyermekeknek, hogy a rontásra kész gonosz szellemek elõl eltitkolják a gyermek megszületését. Az 1200-1300-as évek fordulóján - a mai Nagytemplom helyén - felépült a Szent András-templom, Imre váradi püspök szentelte fel.
Böszörmény (1246-ban Bezermen, olvasd: Beszermén) települést a mohamedán (muzulmán-buszurman) vallású, feltehetõen török nyelvû böszörményekrõl nevezték el, akik az Árpád-korban fontos kereskedelmi és gazdasági tevékenységet folytattak. A középkori Magyarországon több helyen éltek böszörmények (pl. Bihar megyében, Pest környékén stb.). Szabolcs megyei településük jellegzetes típusa az ólas-kertes vagy szálláskertes településeknek: belsõ telkei, továbbá utcái szabálytalan rajzolatúak. A kör alakú lakott településmagot árokrendszer és palánk övezte, ezt a központi részt szintén kör alakú, kertekbõl és ólakból álló, laza szerkezetû településrész vette körül.
Nem véletlen, hogy a böszörmények a tiszántúli Nagy út mentén telepedtek le, hiszen pénzváltással és kereskedelemmel foglalkoztak. Debrecentõl délre van egy másik "böszörmények lakta falu", ma Berekböszörmény a neve.
Monostor falu a 13. szádadban már a Gutkeledek kezén volt. Alapítójáról Szóládmonostorának nevezték el. Legismertebb birtokosa egy Apaj nevû úr volt, aki Tótország (Szlavónia) bánja volt. Ottani birtokán, Keresztúr közelében várat is épített (mai neve Opolja, magyarul Apajvára). A 14. században a családot Keresztúrynak nevezték.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)