1394-ben újabb viszálykodás kezdõdött a Debreceni örökösök és a Várdayak között. A Várdayak szemet vetettek a Szentgyörggyel szomszédos Macs falu termékeny földjére, az egykori Várföldre, vagy legalábbis a hasznára. Érdemes megnézni, hogyan okoskodtak! "Macs falu Bihar megyében fekszik, a macsi Szent Mihály-templomhoz tartozó jobbágyok, akik a Tócó nyugati partján, a Várföldön laknak, Szabolcs megyéhez és az egri püspökséghez tartoznak: így az egyházi adót a Szent György-anyaegyházhoz kötelesek befizetni, ott kell házasodniuk, kereszteltetniük a gyermekeiket és ott kell felvenniük az utolsó kenetet." Valójában õk "szentgyörgyiek", minden egyházi vonatkozású pénzüket a Várdayak papjának kell befizetniük. A Várdayak mesterkedése többé-kevésbé sikerrel járt: a macs-várföldi lakosok évtizedeken át az egri püspöknek fizették az egyházi adót.
Míg a Várdayak Macs felé kacsingattak, északi szomszédjuk, a birtokháborításokról ismert Zeleméryek jókora területeket foglaltak el Szentgyörgybõl. Az 1400-as évek elején a Zeleméryek 200 arany forintért zálogba vették a Várdayaktól a falut. A Zeleméryek annyira biztosak voltak benne, hogy Szentgyörgy az övék lesz, hogy Zeleméry László földesúri udvarházat (kúriát) kezdett építeni a birtokon. Mihályiakat pedig éveken át maguknak követelték, mint õsi birtokukat. A Várdayak végre felocsúdtak! 1416 körül tisztázták peres ügyeiket, az övék maradt Szentgyörgy is, Mihálylaka is. A birtoktestet Szentgyörgy néven egyesítették, Mihálylakáról többé nem is szólnak oklevelek.
A feudális hatalmaskodás - a másik nemes ember jogainak megsértése, birtokának megtámadása - a középkorban meglehetõsen gyakori eset volt. Tucatnyi azoknak a középkori okiratoknak a száma, amelyek arról tudósítanak, hogy a Várday család birtokát, Szentgyörgyöt is támadás érte a szomszédos földbirtokosok részérõl. Sõt, maguk a Várdayak is követtek el hatalmaskodást a közelebb vagy távolabb lakó földesurak birtokain. 1464-ben pl. a zsémbes, rossz természetérõl ismert Várday László és társai bosszúból behatoltak Téglás faluba, s onnan elraboltak két jobbágyot, Lánczos Andrást és Fülöp Vincét. Az összekötözött foglyokat Szentgyörgyre hurcolták, ahol vasra verve fogságban tartották. Az ügyben Mátyás királynak kellett intézkednie.
Szentgyörgy történetének legemlékezetesebb és legmegrázóbb hatalmaskodási esete 10 évvel korábban, 1454 telén történt. Doby László, Farkas Tamás nemes urak és familiárisaik felfegyverzett jobbágyaikkal támadást intéztek Szentgyörgy falu ellen. Feldúlták a földesúr, a tiszttartó és a familiárisok (az úr szolgálatában álló kisebb birtokosok) kúriáit (nemesi udvarházait) és a jobbágyok lakóházait. A lakosokat "borzalmas ütlegekkel, kegyetlen csapásokkal" verték, és az eszméletlen, félig holt embereket magukra hagyva kifosztották a házakat, gazdasági épületeket és karámokat. Elhajtották a lovakat, szarvasmarhákat és az aprójószágot (juhokat, sertéseket), s ezzel a birtokosoknak és a jobbágyoknak alig pótolható károkat okoztak. Az esetet Várday Miklós és Aladár jelentette V. László királynak, aki a birtokháborítókat 1455 januárjában kelt levelében a királyi ítélõszék elé rendelte.
I. Lajos király
A hatalmaskodó embert kezdetben fej- és vagyonvesztésre ítélték, Zsigmond király (1387-1437) törvényei azonban már különbséget tettek kisebb és nagyobb hatalmaskodások között, s ez a büntetések enyhítését is jelentette.
Kitekintés
1361-ben I. Lajos király Debrecent a szabadalmas mezõvárosok rangjára emelte: lakosainak mindenféle peres ügyében választott bíró és esküdtek ítélkeztek. 1450-ben a debreceni uradalom Hunyadi János birtokába került. 1485-ben nagy tûzvész pusztított a városban, a keleti településrész leégett.
Böszörmény település az 1400-as években a Debreceni-uradalom része volt, 1410-ben oppidum (mezõváros) lett.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)