Az egy hónapja tartó kijárási korlátozások alaposan felforgatták körülöttünk a világot. Ezt vannak, akik könnyebben élik meg, vannak, akik nehezebben. Mi, itt Józsán könnyebb helyzetben vagyunk, mert nem kényszerülünk a négy fal közé. Kimehetünk a kertbe, gyönyörködhetünk a természet ébredésében – talán nem is jöhetett volna jobbkor ez a járvány: a természettel mi is megújulhatunk. Az egészség megóvásához elengedhetetlen a napfény, a friss levegõ és a mozgás. Ezt mind tálcán kínálja nekünk a kert. Nosza, bújjunk munkásruhába, húzzunk kerti cipõt, és nézzük meg, hogyan!
A díszkert a lélek gyógyítója
Sokan a virágágyásokkal tarkított gyepes területen érzik jól magukat. Itt is akad tavasszal tennivaló. A pázsit gondozása nemcsak a rendszeres fûnyírásból áll. Ilyenkor van ideje a gyepszellõztetésnek. Nem kell ehhez modern gyepszellõztetõ berendezés, elég egy vasvillával megszurkálni a gyep talaját, és utána alaposan átgereblyézni. Ezzel eltávolíthatjuk a fû között megbújó mohacsomókat, amik meggátolják a fû bokrosodását. A tavaszi hagymás növények telepítésérõl már lekéstünk, most van a gumós növények és évelõk ültetésének az ideje. Nagyon egyszerûen gondozható a dália, a kardvirág, évelõk közül a kúpvirág, a napvirág, a kokárdavirág. Késõ õszig ontják majd a virágaikat, és a kertünket meglátogató méhek nagyon hálásak lesznek érte. Még a vázába is jut belõlük bõven. Fontos, hogy figyeljünk a csomagolásukon levõ használati útmutatásra: a napos vagy az árnyékos helyet szeretik, és mekkora lesz a végleges magasságuk, mekkora tõtávolságot igényelnek!
Gyógyszer a kertbõl
Nemcsak dísznövényekbõl, hanem gyógynövényekbõl is alakíthatunk ki ágyásokat, szegélyeket. Ezek nemcsak dekoratívak, hanem hasznosak is, mert megszárítva gyógyteát készíthetünk belõlük, és télen is védik az egészségünket, vagy fûszerként használhatók. Az évelõ zsálya, levendula, kakukkfû, rozmaring kellemes illatukkal lengik be majd nyárestéken a kertünket, és illóolajaik távol tartják a szúnyogokat is.
Friss zöldség a kertbõl
A dísznövények telepítése mellett megpróbálkozhatunk néhány haszonnövény termesztésével is, amit eddig esetleg nem tettünk. Kezdõ kertészeknek az apró magvú, hosszú tenyészidejû fajták nem ajánlottak, mert nem hoznak gyors sikerélményt. Ne sárgarépa és petrezselyem termesztésével kezdjük a kertésztudomány elsajátítását! Könnyen nevelhetõ a zöldborsó, a zöldbab, az uborka, vagy dugdoshatunk vöröshagymát, fokhagymát. Ezeket már nyár elején szüretelhetjük, új ízekkel gazdagítva a családi ebédeket. Késõbb, májusban palántálhatunk paprikát, paradicsomot, padlizsánt, karalábét. A kertünk „csúnyább” részeinek elfedésére kiválóan alkalmasak a tökfélék: a cukkini, a patisszon. Ha van a kertünkben egy olyan zug, aminek a talaja kicsit köves, ahová az õszi lombot húztuk össze, ezeket imádják a tökfélék, és jótékonyan el is takarják dús levélzetükkel. Ne keseredünk el, ha a termés nem lesz olyan tetszetõs, mint ami a boltban kapható! Ha megkóstoljuk, rájövünk, hogy az ízviláguk sokkal gazdagabb, mint a bolti, mesterséges körülmények között termelt zöldségek.
A kert a családi kötelékek erõsítõje
Sokakban felvetõdhet a kérdés: mi legyen a gyerekekkel, amíg én a kertben dolgozom? Addig õk csak unatkoznak? Nem! Nyugodtan bevonhatók õk is a kerti munkába, nekik is hasznos kikapcsolódás – akár már óvodás kortól is. Olvasmányélményeinkbõl – Móricz Zsigmond, Móra Ferenc elbeszéléseibõl - élhet bennünk az a kép, hogy milyen rossz volt a gyerekek sorsa régen, amikor már kicsi koruktól dolgozniuk kellett, de ne gondoljuk, hogy némi kerti munka már gyermekkínzás! A kicsik nagyon fogékonyak mindenre, és nagyon könnyû az érdeklõdésüket felcsigázni. Játékosan, mesésen is be lehet vonni õket a kerti munkába. Kitalálhatunk meséket, hogy mi hajótöröttek vagyunk, akik egy lakatlan szigeten próbálnak berendezkedni, és a kertünk lehet a lakatlan sziget, ahol meg kell termelnünk az élelmünket. Vagy lehetünk szerepjátékban tudósok, akik botanikai kísérleteket végzünk, és tanulmányozzuk a növények fejlõdését. Így a gyerekek hihetetlen lelkesedéssel vetik magukat a munkába. A nagyobbakat már rávehetjük arra is, hogy naponta feljegyzéseket készítsenek az általuk elvetett növények fejlõdésérõl, és ezzel észrevétlenül, játékosan tanulnak is. Így lehet a kert egy oktatóterem is, ahol a gyakorlatban szerzik meg az ismereteket a gyerekek, és jobban kötõdnek majd a kerthez, szülõföldjükhöz, követik a felnõtteket, és magukénak érzik azt a helyet, ahol élnek.
A jövõ ma kezdõdik
Várjuk, igen várjuk, hogy végre minden visszaálljon a régi kerékvágásba. De nem fog! Azok a növények, amiket ma elültetünk, holnap is, holnapután is igénylik a gondoskodást, akkor is, ha elmúlik a járvány. Õk is épp olyan élõlények, mint mi – ahogy Saint-Exupéry írja A kis hercegben: „felelõs vagyok a rózsámért”. És korántsem biztos, hogy ez lesz az utolsó, ha elmúlik a járvány, végleg megszabadultunk minden rossztól. Egyes tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás okozta jégolvadás miatt bármikor kiszabadulhatnak olyan hibernált állapotban lévõ baktériumok, vírusok a jég alól, amiket eddig nem ismertünk, ezért védekezni sem tudunk ellenük. Nagyon is hasznos, ha megtanuljuk a túlélési technikákat, aminek egyik lehetõsége a minél hatékonyabb önellátás, az a tudás, ami visszavezet bennünket a természettel való együttmûködésre, egy természetesebb életmód kialakítására. A modern kultúra sok mindent ad, de sok minden van, amit nem tud pótolni. Ilyen a kert is: szeressük, ápoljuk, gondozzuk a jövõnkért, az élhetõbb, szebb, biztonságosabb világért!
