Az Alsójózsai Nyugdíjas Egyesület tagjai ennek égisze alatt éli, de megéli ezt az idõtávot is, mert tudjuk: tét a létünk, s a szeretteink léte. Ugyan a megszokott és ütemezett programjaink elmaradnak, de a nagy tét érdekében talán ez a legkevesebb, amit tehetünk, hogy most aztán valóban nincs mit tegyünk.
Vigyáznak ránk, úgymond „kiszolgálnak” bennünket, még a családunkkal való kapcsolat is a minimumra kellett csökkenjen. Nagyszülõként legjobban a szeretteink felhõtlen hiánya fájhat, de tudnunk kell, hogy a viszont ölelés reményében ezt a fájó terhet is ki kell bírnunk. Mi tudjuk, hogy a sötét alagút végén egyszer majd az éltetõ fény mutat szabad utat mindannyiunk számára.
TE Ember! Te ki a Tócó-partján néha-néha szomorúan eljárva, még a patikust is megszánva, újra a nagy szabadságot várva, bízhatsz az orvosokban, Te Mamácska, Te Papácska. Használd tovább addig is a telefont, s a világhálót, közben szerényen kiáltva:
„Értetek mindig tettem eddig is,
s holnap újra felkelek,
s teszem mindazt újra és újra is!!”
Légy tehát most még erõsebb Ember ki eddig is sok kínt kibírtál. Most a holnap kihívása elõtted áll, s tudd, hogy mindenki melletted áll, s veled együtt van az most is aki vállvetve az életért újra kiáll. Tiszta szívvel, õszintén most is tennünk kell az emberiségért, a jövõnkért!
