Számos fültanú igazolhatja, hogy Zsuzsanna napján megszólalt a pacsirta, ami a tél végét jelzi a népi idõjóslás szerint, ám ez nem volt akadálya, hogy a lelkes közönség – biztos, ami biztos – felelevenítse a régi télbúcsúztató népszokásokat, és tavaszváró rigmusokkal fordítsa az idõ kerekét a kikelet felé. Noha az utóbbi három hónap inkább a télvárásról szólt, semmint az igazi télrõl, az egyre hosszabban csalogató napsugár már ébresztgeti a természetet, és jobb, ha a kihasználatlanság miatt porosodó szánkók és hólapátok most már pihennek decemberig.
A délután 2 órától kezdõdõ programon félelmetes télûzõ maszkokat, farsangi álarcokat készítettek a kézmûveskedést kedvelõk. A mesesátor is nyitva állt egész délután a nagyszülõktõl az unokákig mindenki számára, élõszavas mesemondásra, verstanulásra, éneklésre. A közösségi ház elõterében kicsik és nagyok együtt öltöztették fel Józsai Gizellát, a szalmával kitömött kiszebábot, és közösen vitték zajkeltõ eszközökkel kísérve a rétre, hogy elégessék, mint a gonosz tél szimbólumát.
A színes farsangi programból nem maradt ki a tánc sem. A délután folyamán Deák-Varga Luca és Deák Viktor vezetésével rophatták a csárdást a résztvevõk, este pedig farsangi bállal zárult a télbúcsúztató program.