Egyszer régen Kerekerdõ közepében élt egy öreg fa. Búslakodott, kesergett, a szíve is recsegni, ropogni kezdett, ha valaki közel merészkedett hozzá. A rossz kedve ellenére azonban, nagyon jó szívû volt. Ha egy kis állat bújt meg a tövében, azonnal elengedett egy falevelet, amely puha takaróként borította fázó testét. Egy napon elsárgult, megfakult és senki nem tudta mi történt vele. Az állatok tanácskoztak, mindenki, gondolt valamire.
- Szerintem, a gyökerével van baj, biztosan a föld alatt valami rágcsáló eszi a gyökereket- mondta a vakond, aki nagyon jártas volt a föld alatti dolgokban. Olyan sokszor láttam már ilyet.
- Biztos, hogy nem ! A lombjával lehet baj! Amikor a felhõk között jártam, hallottam, hogy sóhajtozik. – mondta a pillangó.
- Szegény elgyengült – kesergett a mókus. A minap is az ágán ültem amikor az ágai recsegni kezdtek. Nem gondoljátok, hogy azzal lehet a baj?
- Dehogy! – kiáltott oda a sün. A faleveleket leejti, mert biztosan nem tudja magán tartani. Van egy ötletem . Hívjuk ide Harkály doktort, talán õ ki tudja deríteni ,mi lehet a probléma.
Az állatok gyorsan cselekedtek, s Harkály doktor nemsokára már vizsgálni kezdte a fát. Az állatok körbe állták és kíváncsian várták az eredményt. Harkály doktor csõrével megkopogtatta, tollával megsimogatta, lábával átölelte, de nem jött rá a megoldásra. A fa csak sóhajtozott, recsegett tovább…
Esteledett és az állatok még mindig aggódva figyelték õket. Amikor már mindenki elaludt, csak a doktor nem, a fa egyszer csak mesélni kezdett.
Régen történt nagyon régen, álmodtam egy szépet
Azt hittem a legszebb leszek a Föld Kerek erdejében.
De most látom, sovány vagyok és egy picit alacsony,
Vannak tõlem szebbek, jobbak és erõsebbek: gondolom.
Ó ha teljesült volna az én nagy álmom
Lombosabban, magasabban élném a világom.
De mivel nem vagyok szép, hanem bizony csúnya
Fáj a szívem, váááágyom a jó szóra.
Ahogy a mondandója végére ért a fa álomba szenderült. Harkály doktor végighallgatta és rájött a betegségre, s halkan össze is hívta az állatokat: Ennek a fánk a lelke fáj. - suttogta. Ott bent ( mutatott csõrével a fa törzsére) a fában kell segíteni, szeretettel, jó szóval.
- Csiklandozással? – kérdezte a hangya.
- Nagyon jó ötlet!
- Nevetéssel? – érdeklõdött a sün
- Ez is egy jó gondolat.
Addig meddig tanakodtak, míg reggel lett. A fa álmosan nyújtózkodott és ahogy kinyitotta a szemét észrevette, hogy a kis állatok mosolyogva néznek rá.
Nem tudott nem nevetni rajtuk, mert vicces arcot vágtak. A hangya olyan csiklandozásba kezdett, hogy az öreg fa ágai, mint a nagy szélben hajladozni kezdtek.
- Hálás vagyok Nektek, hogy itt vagytok velem. – mondta kicsit bátortalanul.
- Mi vagyunk hálásak Neked ! – mondták kórusban az állatok.
- Nekem? Ugyan miért?
- Amikor vihar volt , az ágaid közé vettél ! Így menekültem meg. Hálásan köszönöm - mondta a mókus.
- Én a leveleidet köszönöm kedves fa – motyogta a süni az orra alatt. A kicsinyeimet nem tudtam a hideg elõl beterelni a kis házunkba és te falevéllel takartad be õket.
- Mi pedig – csiripelték a madarak. Hálásan köszönjük, hogy fészket rakhattunk az ágaid között. Oly békés vagy, hogy fiókáinknak nyugalmat adtál.
- Nem is gondoltam, hogy ilyen jó lehetek hozzátok – mondta a fa meglepõdve. Tudjátok mit, nagyon örülök ennek. Úgy érzem, hogy boldog vagyok.
- Azért, mert nem Te vagy a legnagyobb, legmagasabb, legerõsebb itt az erdõben attól még te lehetsz a legnagyobb szívû, legkedvesebb fa nekünk. Vigyázunk rád, mert szeretünk Téged – mondta Harkály doktor.
- S hogy a boldogságod bármikor elõ tud venni, mondok neked egy gyógyító mondókát. Figyelj csak! Nekem sokat segített már. Amikor egyedül érzed magad, mondogasd magadban és meglátod jobb lesz a kedved.
Ha szomorú és bús vagy néha,nézz fel az égre
Napsugarak simogatnak,vedd kérlek észre
Hálás vagyok ma neked
Hogy nevettél velem
Az én napomat ezzel
szebbé tetted nekem .
Köszönöm, hogy felébredtem
süssön ránk a nap
ágaival átölel a vidám Hálafa.
- Köszönöm kedves állatok a gondoskodást, a figyelmet, a törõdést. Én lettem a legboldogabb fa a világon. – mondta a fa büszkén.
Ha ezentúl Kerekerdõbõl vidám trillázó madarak énekét halljátok jusson eszetekbe, hogy az öreg fa ringatja õket a szikrázó napsütésben.
