A régi korokban, de még 100 évvel ezelõtt sem volt ennyi bolt és üzlet, mint ma. Az emberek többsége vidéken élt, nem nagyvárosokban, és minden család magának termelte meg a szükséges élelmiszert. Sokat kellett a földeken dolgozniuk, fõleg tavasztól õszig. Nyáron, amikor a legtöbb teendõ volt a mezõn, a gyerekeknek is részt kellett venniük a könnyebb munkákban már 6-7 éves koruktól, ezért nyárra bezárt az iskola. Innen ered a hagyomány, hogy nyáron iskolai szünet van, bár ma már nem kell a gyerekeknek dolgozni.
A régi iskola sokban különbözött a maitól. Sok helyen csak egyetlen tanterem volt, egy osztályba jártak a különbözõ évfolyamban tanuló gyerekek. Amíg a tanító bácsi vagy néni az egyik csoportnak magyarázott, addig a többiek önálló írásbeli feladatot kaptak, vagy verset tanultak, olvastak.
Az iskolai felszerelésük is más volt, mint a maiak. Az alsóbb évfolyamba járók nem füzetbe írtak, hanem palatáblára palavesszõvel, ami a krétára hasonlított, és le lehetett törölni a tábláról. Csak a felsõ évfolyamosok írtak füzetbe, régi nevén irkába, mert a papír nagyon értékes és drága volt. Az íráshoz „mártós” tollat használtak, ami egy fából készült tollszárból és egy cserélhetõ fém tollhegybõl állt, és tintába kellett mártani, hogy írni tudjanak vele. Nagy ügyességet igényelt a használata, hogy ne cseppenjen le a tinta, ne ejtsenek pacát az irkára. A tankönyveket nem dobták ki a tanév végén, hanem tovább adták az alsóbb évfolyamosoknak. Ezért a könyvekre nagyon vigyáztak, nem volt szabad írni bele vagy összepiszkolni. Egy tankönyvet akár 10 évig is használtak, amíg el nem rongyolódott a sok lapozgatástól.
Más volt a tanítás rendje is, mint ma. Az iskolában nem volt ebédlõ, a gyerekek délben hazamentek ebédelni, és délutánra visszamentek az iskolába. Mivel gyalog közlekedtek, ezért akik túl messze laktak, azok vittek otthonról ebédet, és az iskolában ették meg a tanteremben. Ha még több érdekességet szeretnétek megtudni a régi korok gyermekeinek életérõl és a régi iskoláról, olvassátok el Móra Ferenc Kincskeresõ kisködmön címû könyvét!
A tehetséges gyerekek bentlakásos intézményekben, kollégiumokban tanultak, csak karácsonykor és a nyári szünet idejére mentek haza. Ezekben az iskolákban nagyon szigorú rend szerint éltek a gyerekek, a napjuk nagy részét tanulással töltötték, vagy a felsõbb évfolyamosok a kisebbeket tanították. Debrecenben még ma is mûködik a Református Kollégium, ami 1538 óta, tehát majdnem 500 éve áll, és nagyon sok híres ember folytatta itt a tanulmányait. A Debreceni Református Kollégium életét Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig címû könyvébõl ismerhetitek meg. Ha a szüleitekkel ellátogattok a kollégiumba, megnézhetitek, hogy milyen volt régen egy iskolai tanterem, milyen eszközöket használtak a régi diákok.