Eredetileg az „Úr megjelenésének” három fő eseményét kapcsolja egybe:

  - a napkeleti bölcsek látogatása;

  - Jézus megkeresztelkedése a Jordánban;

  - Jézus első csodája (a víz borrá változtatása) a Kánai menyegzőn.

Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a Második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.

A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során, és hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző nap) tartó farsangi időszak.

Vízkeresztkor a 15. századtól kialakult szokás szerint házszenteléseket tartanak. A szertartás során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat.

Szokás szerint ekkor az ajtófélfára felírják az évszámot és a latin áldásformula kezdőbetűit: CMB, ami latinul annyit jelen: Christus mansionem benedicat (Krisztus áldja meg e házat).

Számos időjárással kapcsolatos hiedelem kötődik e jeles naphoz.

„Ha napfényes Vízkereszt

Megcsordítja az ereszt,

Akkor évben jól ereszt

A kalász és a gerezd.

Öregektől tudom ezt…”

(Arany János: Ha napfényes Vízkereszt…)